Hétvégi várkalauz: Tata
2006. október 27. 14:00
A Dunántúl északi részén, a nagyterületű Öreg-tó partján emelkedik Tata sok történelmi vihart látott középkori vára.
Az oklevelek és a régészeti feltárás idején napvilágra került tárgyak alapján megállapítható, hogy az első épületeit a 14. században emeltette a környéket uraló Lackfi bárói család. Mivel ők a törökkel vívott 1396-os vesztes nikápolyi csata után Luxemburgi Zsigmond ellen fordultak, a király hívei orvul meggyilkolták a család két vezető tagját, birtokaikat pedig elkobozták. Tata uradalma az uralkodó tulajdonába került át, aki utasítást adott egy minden kényelmi berendezéssel felszerelt vadászkastély felépítésére a régebbi földesúri szállás helyén.
A nagyszabású munkálatok a 15. század első évtizedeiben zajlottak, ekkor alakították ki a négy saroktornyos, zártudvaros emeletes palotát, melyet erős kőfalak védelmeztek, de még egy - a tó vizével töltött - oltalmat nyújtó vizesárkot is véstek a sziklás talajba. Ez jelentette Tata virágkorát, Zsigmond majd főként Hunyadi Mátyás király gyakran időzött falai között, hogy a közeli Vértes hegység gazdag vadászterületein ejthessen el nagyvadakat. A királyi lakosztályok egykori pompázatos berendezéséről, a gótikus majd a reneszánsz ízlésvilág szerint kialakított formavilágáról Bonfini írásai adnak hű képet, de megerősítik szavait az ásatások során felszínre került töredékek is.
A következő évszázadban Tatát is a Habsburg haditanács által felállított végvárrendszerbe sorolták be, modernizálására az itáliai hadmérnökök dolgoztak ki terveket. A korszerű, ágyúkkal vívott hadviselésnek ellenálló és a várvédő lövegek számára kerek rondellákat majd olaszbástyákat emeltek a végvár sarkain, míg a könnyű célpontot jelentő palotaszárnyak közül hármat lebontottak. Tata erősségéért sokszor vívtak gyilkos csatákat a hódoltság másfél évszázada alatt, mivel útjába esett a Buda felől Bécs irányába vonuló oszmán csapatoknak. Védőinek a hatalmas túlerővel szemben szinte lehetetlenné vált a vár megtartása, így többször is felkerült bástyáira a török zászló.
| |
|
Houfnagel 1617-es metszetén |
1545-ben a felvonuló Oszmán Birodalom katonáinak első felszólítására feladta Tasso Hannibal zsoldos kapitány, akit gyávaságáért a haditanács lefejeztetett. Később a királyi csapatok visszavették, de mivel kiépített védőművei ellenére sem számított elsőrendű végvárnak, sűrűn cserélt gazdát. 1597 tavaszán például Pálffy Miklós királyi főkapitány emberei török ruhába öltözve, éjszaka a kapu előterébe kértek bebocsátást, ahol felrobbantották a szekérre helyezett petárdát, majd a bedöntött kapun keresztül visszafoglalták a várat.
A következő évszázadban is többször felvonultak Tata ostromára, ami a közeli Szentmárton (ma Pannonhalma) erődített kolostorával együtt a stratégiailag igen fontos Győr elővárai közé számított. Az utolsó katonai ostromra 1705-ben került sor, amikor a várbeli hajdúk kaput nyitva Vak Bottyán kuruc generális csapatainak, együttes erővel győzedelmeskedtek a védekező császári zsoldosok felett. A 18. században az Esterházy hercegi család jelentős mértékben átalakíttatta az egyetlen, még meglévő középkori lakószárnyát, ezzel megváltoztatva eredeti homlokzatát. A főnemesi família azonban nem lakott falai között, mert időközben felépítette a barokk kastélyát a város területén.
Szerencsére azonban megóvták a középkori várat, melynek az 1960-as esztendőkben történt meg a műemlékvédelmi felújítása, így falai közé Vármúzeum költözhetett. Tata várát jelenleg is az Öreg-tóból táplálkozó vizesárok határolja, amelyen egy barokk időszakban létesített kőhíd vezet a négyzetes várudvarra. A belsővár Zsigmond király idejében felhúzott palotaszárnyaiból csak egy élte túl az évszázadokat, ennek termeiben láthatóak a régészeti feltárás során felszínre került tárgyi emlékek.
Megközelítés
Tervezze meg útját a T-Online Térképpel!
szerkesztőségét!
