Ősi zsidó család sarjaként Korfun született 1895. augusztus 18-án. Származása alapvetően meghatározta írói munkásságát. Korfuról Franciaországba, majd Svájcba emigrált, itt szerzett állampolgárságot. Jogot tanult, de hamarosan megmutatkozott irodalmi érdeklődése. E korszakból néhány vers maradt fenn, valamint egy írás a Nouvelle Revue Francaise-ben. 1926-ban diplomata lett a Nemzetközi Munkaügyi Irodánál, 1943-ban a Menekültek Kormányközi Egyesületének jogi tanácsába került. A két világháború között a Népszövetségnél dolgozott. Első regénye, a Solal úr (1930) trilógiává bővült a Szögevő (1938) és Az Úr szépe (1968) című regényekkel, ez utóbbi elnyerte a Francia Akadémia díját. A bátrak (1970) és az Ó, embertestvéreim (1972) című műveinek témája származásához nyúlik vissza, utolsó könyve, a Jegyzetfüzetek (1979) pedig önéletrajzi regény.