A német nemzetiszocialista vezető Rosenheim-ban látta meg a napvilágot 1893. január 12-én. Katonaiskolába járt, 1912-ben végzett. Az I. világháborúban a kialakuló légierőnél szolgált, 1918-ban a híres Richthofen század parancsnoka lett. 1921-ben megismerkedett Adolf Hitlerrel, s 1922 végén belépett az NSDAP-ba, a náci pártba. Az SA, a párt rohamosztagának parancsnoka lett, részt vett a kudarcba fulladt, 1923. novemberi müncheni sörpuccsban, ekkor meg is sebesült, s külföldre menekült. 1927-ben tért haza, a párt nagy hasznát vette a gyáriparhoz fűződő kapcsolatai révén. 1928-ban a 12 náci parlamenti képviselő egyike lett, majd a frakció vezetője. Amikor a nácik 1932. júliusban 230 mandátumot szereztek, őt választották a Reichstag elnökévé. E poszton fő célja a demokratikus rendszer megbénítása volt. A 84 éves államfő, Hindenburg tanácsadójaként először Schleicher, majd Papen kancellárt játszotta ki, mígnem az elnök 1933. január 30-án Hitlert nevezte ki kormányfővé. Göring tovább küzdött a párt főhatalmának kialakításáért, míg március 23-án el nem fogadták a törvényt, amely Hitlert diktátori hatalommal ruházta fel. Ezután porosz belügyminiszter, majd miniszterelnök lett, s pozícióját a rendőrség átállítására és a Gestapo, a titkosrendőrség felállítására használta fel. Az ellenzékiek `átnevelésére` koncentrációs táborokat (KZ) hozott létre. Hitler leglojálisabb támogatójaként halmozta az állami hivatalokat, birodalmi légügyi biztos, légi közlekedési miniszter, a Luftwaffe, a légierő parancsnoka, fővadász- és főerdőmester is volt. 1934-ben vezető szerepet vitt Ernst Röhm SA-vezér és körének likvidálásában, majd Heinrich Himmlernek adta át a Gestapo és a KZ-lágerek felügyeletét. 1937-ben Hjalmar Schlacht helyére, a gazdasági miniszter posztjára került, 1936-tól a hadigazdaság négyéves tervének biztosa lett. Népszerű vezető volt, a külföldi diplomaták is elismerték őt. Jelentős szerepe volt az 1938-as Kristályéjszaka zsidóellenes atrocitásainak szervezésében. Ő irányította Németországban és a meghódított területeken a zsidó vagyonok elrablását. Vadászszenvedélyétől hajtva hatalmas erdőket szerzett, ahol főúri birtokot alakított ki, nagy rengeteg műkinccsel. Göring szerette volna a háborút későbbre halasztani, a Luftwaffe mégis fő szerepet játszott a villámháborúkban. Az angliai csatát azonban elvesztette, emiatt tekintélye csökkent. Hitler a bombázók gyártását erőltette, a vadászgépekkel szemben, ezért később, a védekező harcok idején a légierő nem tudta megakadályozni az ország bombázását. Göring, amennyire tehette, visszavonult a magánéletbe, s gyűjtötte a rablott műkincseket. Kövérségét inkább betegsége okozta, de ismételten drogelvonó kezelésre szorult. Hitler mindezek ellenére 1939-ben a birodalmi védelmi tanács elnökévé és utódává nevezte ki, 1940-ben pedig birodalmi marsall lett. 1945 tavaszán Göring - mivel úgy tudta, Hitlert bekerítették Berlinben - megpróbálta átvenni annak hatáskörét, ezért 1945. április 23-án Hitler megfosztotta minden párt- és állami tisztségétől, árulónak nyilvánította, elrendelte őrizetbe vételét, majd kizárta a pártból. Göring arra számított, hogy ő lesz a teljhatalom letéteményese, ha megadja magát az amerikaiaknak. Ehelyett háborús főbűnösként Nürnbergbe vitték, itt kigyógyították kábítószerfüggéséből. A perben tagadta, hogy köze lett volna a náci rezsim szörnyűségeihez, ezeket Himmlernek tulajdonította. A Nemzetközi Katonai Bíróság halálra ítélte, kérelmét, hogy ne kötél, hanem golyó által végezzék ki, elutasították - ekkor mérget vett be és cellájában meghalt.