A szabadfogású birkózás magyar úttörője Egerben született 1906. június 7-én. Hat Európa-bajnokságon indult, s a versenyeken szabad- és kötöttfogásban mind a három ötvözetű éremből 2-2-t szerzett, köztük 1930-ban és 1935-ben Európa-bajnok volt. Három olimpián vett részt. 1928-ban, Amszterdamban még kötöttfogásban negyedik, 1932-ben Los Angelesben már szabadfogásban második lett, majd 1936-ban Berlinben szabadfogású könnyűsúlyban aranyérmet szerzett. A bajnoki címet eldöntő mérkőzésen - a díszpáholyt otthagyó Hitler bosszúságára - biztosan nyert a német Ehrl ellen. 1927-36-ban mindkét fogásnemben válogatott volt. Később edzőként dolgozott: 1948-52 között a válogatott vezető edzője, majd alapítója, s 1967-ig a Bp. Honvéd egykori szakosztályának vezetője volt, s az elsők között kapta meg a mesteredzői címet. 1945-től haláláig tagja volt a Magyar Olimpiai Bizottságnak. 1981-ben a NOB az Olimpiai Érdemrend bronzfokozatával tüntette ki, s megkapta a MOB-érdemérmet is. Több szakkönyv szerzője. Budapesten hunyt el.