A nagyenyedi születésű tudós egyetemi tanulmányait Eötvös-kollégistaként a budapesti egyetem francia-román szakán végezte. 1946-49-ig a Sorbonne-on tanult. 1949-től a Hungária, majd a Művelt Nép Könyvkiadó szerkesztője. 1954-1964 között a Kiadói Főigazgatóság, 1964-66-ban az MSZMP KB Kulturális Osztályának vezetője. 1966-tól az ELTE francia tanszékén egyetemi tanár, 1966-70-ben tanszékvezető. 1971-75-ben az MTA főtitkára, előtte 1970-71-ben, majd később 1975-82-ben főtitkárhelyettese volt. 1982-88 között művelődési miniszterként tevékenykedett. 1989-től a Magyar Tudomány című folyóirat főszerkesztője. 1989-től 1998-ig a Magyar UNESCO Bizottság elnöke volt. Tudományos munkássága során francia és román irodalomtörténettel, XVII-XVIII. századi magyar irodalommal és történelemmel, összehasonlító irodalomtörténettel foglalkozik, számos könyve jelent meg. 1986-ban az Erdély története című háromkötetes összefoglalásnak volt főszerkesztője. 1976-ban az MTA rendes tagjává választották, 1980-ban állami díjjal tüntették ki. 2003-ban - kiemelkedő, nemzetközileg is számon tartott és nagyra becsült tudományos életműve elismeréseként - a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal kitüntetésben részesült.