Hétvégi várkalauz: Komlóska
2006. szeptember 15. 14:00
Pusztavár romjait éhány esztendeje a Miskolci Egyetem régész hallgatói vallatják, hogy napvilágra hozzák homályba vesző titkait.
Az eddig ismertek adatok szerint Károly Róbert zempléni hadjárataiban vitézséggel harcoló Tolcsvai nemzetség Uza tagja kapta meg uralkodójától adományba a komlóskai földet, amin valamikor 1312. után emelték szállásul a kővárat.
Az egykori várépítők kihasználták a hosszúkás, ellipszis alakú hegycsúcs védelmét, a vaskos kőfalakat ennek meredek szélén húzták fel, bekerítve az egymással szembeni két kiemelkedő magaslatot. Ennek csúcsain egy-egy kerek torony alapfalait tárták fel, míg a várudvar közepét is kőfal választotta ketté. Ismerjük, hogy 1379-ben a nemesi család tagjai felosztották maguk között a várat, talán ennek látható nyoma az osztófal.
A mindennapi létfenntartáshoz szükséges feltételeket a környékbeli falvak népessége, mint a földesúrnak tartozó szolgáltatásokat végezte, vagyis szekérrel hordták fel az élelmiszert, a tűzifát és használati tárgyakat, amik közül sokat felszínre hoztak a kutató szakemberek. Alig néhány évtizedig szolgált szállásul nemesi urainak, mivel már egy 1398-as oklevélben a Csirke család tulajdonában álló, elpusztult várnak írta le Bebek Detre nádorispán. A kutatók azt még nem derítették ki, hogy miért nem állították helyre.
Így vált az egykori büszke Solymos vára a környékbeli néphagyomány nyelvén Pusztavárrá. Nem igazolódott be az a régebbi feltételezés sem, hogy a 15. század közepén a vidéket megszállva tartó harcedzett cseh husziták kijavítva sérüléseit, bázisul használták volna a rablótámadásaikhoz. Így Pusztavárt már 600 esztendeje a könyörtelen időjárás pusztítja, megóvására azonban a jó szándék mellett jelentős anyagi ráfordítást szükséges.
Megközelítés
Tervezze meg útját a T-Online Térképpel!
szerkesztőségét!
