Berlinben és Münchenben járt egyetemre. 1946-tól a freiburgi egyetem tanársegéde, majd professzor volt. Ebben az időszakban a phenomenológiát igyekezett összebékíteni az egzisztencializmussal. (Előzőleg - még a harmincas években - sokoldalú szerepet játszott a katolikus ifjúsági mozgalomban.) A freiburgi egyetem tanáraként filozófiatörténetet, logikát és matematikát tanított. 1957-ben a belgiumi Löweni Egyetem vendégprofesszora volt, majd 1972-ben visszatért Freiburgba, ahol a teológiai fakultáson részt vett a papi utánpótlás továbbképzésében. Számos művel gazdagította a filozófiai irodalmat. Ezekben megpróbálta tudományos és személyes tapasztalatait a konkrét történelmi eseményekkel összevetni. Saját metafizikus elképzeléseire támaszkodva elutasította a nihilizmust és az egzisztencializmus akkor divatos módszereit. Legfontosabb munkái: Lét és tudat, A keresztény emberkép és az új idők világszemlélete, A szellem válsága, a Létfilozófia a jelen szellemi életében, Tapasztalat és történelem. Több magas állami kitüntetéssel ismerték el munkásságát. Freiburgban halt meg 1994. október 18-án,