1786-88-ban nyugat-európai tanulmányúton járt Franciaországban, Hollandiában, Németországban és Angliában, ahol Ramsdennek, kora egyik legkiválóbb műszerszerkesztőjének munkatársa lett. Az optikai műszerszerkesztés terén elért eredményeiért 1787-ben a Royal Society tagjává választották. Ő volt az egyetlen magyar mérnök, akit e legnagyobb tekintélyű tudós társaság befogadott. A török háborúkban megsebesült, s jobb szemét el kellett távolítani. Nyugalomba vonulása után alsózsolcai birtokán gazdálkodott és belterjes gazdálkodást honosított meg. Angliából korszerű ekék, vető- és aratógépek terveit, valamint a fonógép modelljét hozta magával. Ő honosította meg Szabolcsban a burgonyát. 1790-től követ volt az országgyűléseken. 1804-től haláláig a Tisza és Körös-vidék folyószabályozási királyi biztosa, a tiszántúli térképező és folyószabályozó mérnökök munkájának irányítója és felügyelője volt. Pesten halt meg 1824. május 11-én.