Hétvégi várkalauz: Szécsény
2006. szeptember 1. 14:00
A Cserhát-hegység északi lankáinál, az Ipoly folyó termékeny völgyében a tatárjárás után emelték Szécsény várát.
A megfakult oklevelek szerint az Árpád-házi uralkodók idejében a térségben a Kacsics nemzetség birtokolt hatalmas területeket, akik az országot pusztulásba döntő 1241 - 42-es tatárjárás viharai elmúltával, több kővárat is emeltettek a védelmükre. Ezek közé tartozott a mai Szécsény városának északnyugati részén, a `Strázsa-dombnak` nevezett magaslaton régészetileg feltárt erődítmény is, amit az okleveles adatok szerint a nemzetségbeli Farkas előkelő lakhatott.
A 14. század elején a Kacsicsok meghódoltak a vármegyét megszálló Csák Máté báró önkényuralma előtt, egyedül Farkas fia Tamás menekült el családi birtokáról, hogy Anjou Károly itáliai trónkövetelő pártján próbálja ki szerencséjét. Az 1312-es győztes rozgonyi csata után Károly az őt hűségesen szolgáló párthíveit megjutalmazta, így Tamás úr is megkapta a nemzetségének többi tagjától elkobzott birtokokat. Szerencsecsillaga fényesen emelkedett, rövidesen már az erdélyi vajda hivatalát viselte. Nem feledkezett meg azonban családi birtokáról, mert 1332-ben a római pápához fordult engedélyért, hogy Szécsényben egy ferences-rendi templomot és kolostort alapíthasson, ami a városi életforma csalhatatlan jelét adta. A 15. század közepére a Felvidék nagy részét megszálló husziták már e környéket fenyegették, ezért a Szécsényi család felhagyva a régebbi szállását, a meredek partfal szélén egy erősebb kővárat emeltetett. Itt laktak a főnemesi család tagjai egészen 1454-ig, amikor férfiágon kihalva, zálogbirtokként a Losonczy és Guthi Ország családok birtokába került át.
| |
|
A török hódoltság idején felhúzott városfal |
Nagyobb katonai jelentőségre a következő évszázadban tett szert, amikor a falai között állomásozó katonaság igyekezett visszaverni az ország középső területeit tartósan megszálló török hódítók portyáit. Akkori földesura, Losonczy István 1552-ben Temesvár hősies védelmében esett el, míg szécsényi birtoka ellen Ali budai pasa hadjáratban vonult fel. Tinódi Lantos Sebestyén történelmi hűséggel megverselt Krónikájából tudjuk, hogy Árokháti Lőrinc parancsnok vezetésével kis létszámú katonaság húzódott meg falai között, de az első éjjel, megrettenve a hatalmas túlerő láttán, elmenekültek a posztjukról. A diadalittas pogány csapatok bevonultak falai közé, itt alakítva meg egy adózási körzetet (szandzsákot), amihez a környékbeli keresztény jobbágyfalvak lakosai tartoztak sokféle beszolgáltatással.
Az első török megszállás 1593-ig tartott, majd a Forgách grófi család mondhatta a magáénak a katonai szempontból már jelentéktelenné vált végvárat, amit a falakkal oltalmazott város házai fogtak körbe. A törökök 1663-ban újra megszállták, és ezután húsz évig lobogtak tornyain a félholdas-lófarkas oszmán zászlók. Szécsényt a pogány uralma alól véglegesen a Bécs városát felmentő Sobieski János lengyel király hadához tartozó kozákok rohama szabadította fel. Többé nem kapott hadi szerepet, 1705-ben a kuruc országgyűlés a romos vártól északra elterülő "Borjúpáston" ütötte fel sátortáborát.
A középkori vár helyén a 18. században a Forgách család emeltette a napjainkban is látható barokk kastélyt, míg a városi védőműveket a polgárság bontotta le, akik a köveket a lakóházak építéséhez használta fel.
Megközelíthetőség
Tervezze meg útját a T-Online Térképpel!
szerkesztőségét!
