A középkori magyar állam végét jelentette a mohácsi vereség
2006. augusztus 29. 10:15
Négyszáznyolcvan éve, 1526. augusztus 29-én zajlott le a középkori magyar állam bukását hozó mohácsi csata.
Szervezetlen készülődés a terjeszkedő világbirodalommal szemben
A harcias, hódító oszmán-török állam a XIV. században jelent meg a Balkán-félszigeten és alig száz év leforgása alatt Magyarországig terjesztette ki határait. A nándorfehérvári diadal hosszú évtizedekre megállította európai előrenyomulását, a fénykorát élő magyar királyság sikeresen állta útját a hódításoknak. Mátyás 1490-ben bekövetkezett halála után azonban az egymással is szembenálló érdekcsoportok szétzilálták az államot. A gyenge kezű királyok kezében szinte semmi hatalom nem maradt, s újabb megrázkódtatást jelentett az 1514-es Dózsa-parasztfelkelés is.
1520-ban a fiatal II. Szulejmán lett a török szultán, aki - miután az oszmánok keleten legyőzték a perzsa sahot - az európai terjeszkedés felújítása mellett döntött. A magyar trónon hasonlóan fiatal, de összehasonlíthatatlanul tehetségtelenebb fiatal ember ült: II. Lajost kétéves korában, 1508-ban koronázták meg és csak 1521-ben nyilvánították nagykorúvá. A magyar határt délről védelmező kettős végvár-vonal legfontosabb láncszeme, Nándorfehérvár 1521-ben ráadásul a törökök kezébe került, s a következő években elestek az első védvonal legfontosabb erődítményei is. Az 1523-ban alsó-magyarországi főkapitánnyá kinevezett Tomori Pál kalocsai érsek aratott ugyan kisebb sikereket, de az udvar támogatásának elmaradása miatt csodát nem tudott tenni. Így érkezett el az 1526-os esztendő, amikor a török ismét Magyarország ellen indult.
|
A csata Lázár deák térképén |
A külpolitikailag teljesen elszigetelt II. Lajos sehonnan nem várhatott segítséget, s parancsot is hiába adott a felkészülésre. Az államkincstár üres volt, a főurak egymással viszálykodtak, még az sem érdekelt senkit, hogy a hadak fenntartására egy éve pénzt nem kapó Tomori és a déli végvárak kapitányai tiltakozásként lemondtak tisztségükről. Szulejmán április végén megindult seregeivel, az ugyanekkor tartott rákosi országgyűlés azonban csak utolsó napján döntött az ország védelméről, pénzről említést sem tett. A zavartalanul előrenyomuló török sorra vette be Péterváradot, Újlakot, Eszéket, és augusztus 22-ére átkelt a Dráván. Ellenállással szinte nem is találkozott: Lajos bejelentette, hogy nincs pénze a háborúra, így a nemesség sem kelt hadra, katonákat csak közadakozásból és pápai segélyből tudtak fogadni. A magyar seregek gyülekezését végül július 2-ra Tolnára hirdették meg, de maga a király is három héttel később indult el Budáról, haladásánál csak serege gyarapodása volt lassabb.
- Szervezetlen készülődés a terjeszkedő világbirodalommal szemben
- Nemzeti nagylétünk nagy temetője