1858-ban bányamérnöki oklevelet szerzett a selmecbányai akadémián, ahol ezután tanított; 1876-92-ben az akadémia igazgatója volt. Jelentős szerepe volt a bányászati, valamint a vele kapcsolatos tudományok fejlesztésében. Több bányászati, kohászati és kémiai szabadalma ismeretes, és szakirodalmi tevékenysége is számottevő. Az első volt a magyar műszaki irodalomban, aki a fogaskerekek számításával és ennek egyszerűsítésével foglalkozott. Számos találmánya közül a legjelentősebb a Schenek Istvánnal közösen kifejlesztett nagy teljesítményű akkumulátor és világítógáz-fejlesztő készülék, a Farbaky-Schenek-féle akkumulátor. 1861-ben részese volt az Erdészeti Lapok alapításának. Nyugalomba vonulása után tevékenyen részt vett a közéletben, és nagy érdemei voltak a bányászat és a vele rokon iparágak fejlesztésében. 1892-1901 között szabadelvű párti programmal országgyűlési képviselő volt, 1904-ben nemességet kapott. Selmecbányán halt meg 1928. december 30-án.