A zsitvatoroki békével ért véget a 15 éves háború
2006. november 10. 12:30 Dombovári Ádám
A modern diplomácia kelet-európai genezise
A békét 1606. november 11-én a Duna és a Zsitva torkolata (a folyó a Vágba torkollik) közötti táborban kötötték. A szerződő felek hivatalosan II. Rudolf császár és I. Ahmed szultán (1603-17) voltak. A békeszöveget a császári biztosok, Bocskai megbízottjai és a törökök állították ki. A királyi megbízottak Johann von Molart (a Haditanács tanácsosa, komáromi főkapitány, a végvidéki tüzérek főfelügyelője), Adolf von Althaim (a Haditanács tanácsosa, a mezei tüzérek főfelügyelője, a császári és királyi hadsereg kormányzója), Thurzó György (Árva vármegye örökös főispánja, királyi asztalnokmester, császári és királyi tanácsos), Istvánffy Miklós (királyi ajtónállómester, császári és királyi tanácsos), Sigfried von Kolonics (Dunán inneni főkapitány, a Haditanács tanácsosa), Batthyány Ferenc (Sopron főispánja, Dunántúli főkapitány) és Erdődy Kristóf (Mátyás főherceg kamarása) voltak. Az erdélyi megbízottak Illésházy István (Trencsén és Liptó főispánja), Nyáry Pál, Czobor Mihály és Hoffman György voltak. A törököket Ali budai pasa és Habil, a budai kerület főkádija (főbírája) képviselte.
A háború folyamán bekövetkezett területi változásokat a status quo alapján rögzítették: a bányavárosok szomszédságában levő várak Fülektől Vácig a Habsburg uralkodó kezében maradnak, és a hozzájuk tartozó falvak szolgáltatásaira a török nem tart tovább igényt (azaz a kettős adóztatás, uralom, a condominium megszűnik). Az Eger körzetébe eső falvak a várral együtt a törököt illetik. A Kanizsa környéki falvak hovatartozásáról külön vegyes bizottság rendeltetett dönteni (15. pont). Elismerik, hogy a nemesi szabadság érvénye a hódoltsági területekre is kiterjed.
| A béketárgyalásokon a császári oldal mindvégig külföldi tolmácsokkal dolgoztatott, delegációjukban senki sem tudott törökül. A tolmácsok legtöbbje pedig Konstantinápolyban kapott képzést, így egy egész másféle politikai stílust sajátítottak el. A Habsburgok egész eddig a békéig nem voltak érdekeltek török tolmácsok képzésében, hiszen velük magyarul érintkeztek, és a feltételeket általában a másik fél diktálta. A császári követség számára Zsitvatoroknál az okozta a legnagyobb megdöbbenést, hogy a korábban közvetítőnek gondolt Bocskai a török követek oldalán foglalt helyet a tárgyalósátorban. A legérdekesebb esemény pedig az volt, hogy november 11-én valójában nem született meg a végleges szöveg: a leginkább lényeges pontokban egyetértettek a felek, ám az oszmánok aláírásával nem foglalkoztak. Ekkor a törökök tudatosan kihasználták, hogy az írásukat úgysem tudják kiolvasni, így kedvükre kiegészítették a szöveget (ezt Illésházy nádor nyomozta ki 1608-ban). Végül tehát két különböző szövegvariáns született, így mondhatni az oszmánok átverték a császáriakat. A szerződéseket az 1628-ban, Szőnynél kötött békében javították ki és egységesítették. A szerződés 1663-ig volt érvényben. |
A béke tehát területileg nem sok eredményt hozott: 11 vár került vissza a töröktől (pl. Fülek, Vác, Nógrád), a török viszont ezeken kívül megtartotta az egész területét, sőt Eger és Kanizsa megszerzésével növelte is azt két ponton (1595, 1600). Mégis, Makkai László és Sinkovics István történészek szerint itt dőlt el végleg, hogy a hanyatló Török Birodalom terjeszkedése megállt, és magyarországi területe megmarad határvidéknek, ahol uralmát nem tudja jobban megszilárdítani.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
