Á la carte

2006. augusztus 11. 13:57

Már az ókori olimpiai és peloponnészoszi játékok versenyzői is tudták: a fizikai próbatételek teljesítéséhez szükséges táplálék helyes megválasztása fél siker. A nehézatléták például elképesztő húskúrákkal, valóságos kalóriabombákkal erősítették magukat. A hagyomány szerint a páratlan erejű birkózó, Milón, a krotóniak büszkesége naponta akár 15 kiló borjúhúst is elfogyasztott, s e célból saját gulyát tartott fenn. Mások, főleg a könnyűatléták növényi kivonatokkal, gombával, gyümölcsökkel kísérleteztek.

Úgy 2500 év múltán, az 1920-as évek közepén Magyarországon is felmerült a kérdés: vajon az intenzív húsfogyasztás vagy a zöldséges diéta erősíti-e a szervezetet és használ inkább az egészségnek? Ekkor terjedt el szélesebb körökben a vegetarianizmus divatja, s mindjárt egészen különös, hovatovább misztikus formában, hiszen Bicsérdy Béla személyében a növényevés mozgalmának magyar apostola támadt. Bicsérdy elvetette a húsevést, valamint a főtt ételek fogyasztását, az egészség - és az üdvösség - forrását a növényi alapú nyers kosztban látta. Nem érte be azonban ennyivel, 1923-tól rendszeresen megjelentetett könyveiben reformétrendjéhez komplett filozófiai rendszert is tálalt. S hogy tanainak szilárd megalapozást adjon, már első művének előszavában - mellőzve a fölösleges álszerénységet - a legendás Zoroaszter király és Krisztus után a harmadik egyetemes Mesternek nevezte magát.

Zeidler Miklós írása a Magyar Narancsban