Nagyenyedi diákként harcolta végig a szabadságharcot. 1849 után szülővárosában lett házitanító és tanár. 1857-től Pesten Barabás Miklós festő tanítványa volt (később veje lett a mesternek). Elsősorban arcképeket festett, litográfiákat készített. 1861-től áttért az újságírásra, a Magyarország, a Pesti Napló, az Ország munkatársa volt. Több művészeti lapot indított, de ezek rövid életűeknek bizonyultak. 1880-ban Egyesy Gézával megalapította a félhivatalos Magyar Távirati Irodát, amelyet 1898-ig vezetett is. Budapesten halt meg 1916. augusztus 28-án.