Soha nem látott fotók az 56-os menekültekről

2006. augusztus 8. 11:45

Élet a menekülttáborban

1957. október 28-án összesen 10.500 felnőtt magyar menekült élt az osztrák kormány által fenntartott táborokban, 8.500 felnőtt menekült pedig már magánszálláson telepedett le. (Az említett adatok a gyermekek létszámát nem tartalmazzák.) A táborok nagy része faházakból állt, az Ausztriában 1945 és 1955 között állomásozott szövetséges erők egykori katonai táborainak területén.
Az élet kemény volt, különösen télen. A rosszul szigetelt házakban nem volt vezetékes víz és WC, a szobák pedig kicsik voltak. De amint az emberek elfoglalták magukat szokásos napi tevékenységeikkel, visszatért a biztonság és a normalitás érzése.

Ausztriában a faházak sötét sora még nyomasztóbb, mint a borongós domb a vizenyős síkságon. (Kis kerteket láthatunk a faházak előtt, melyeket menekültek vetettek be, az étkezést friss terményekkel kiegészítendő.)

A vizet közös kutakból kell venni és vödörben hazacipelni.

A vidékről érkezett magyar menekültek gyakran az új körülmények között is folytatták korábbi életformájukat.

Ahogy múltak az évek, normalizálódott az élet: gyermekek születtek és nőttek föl a táborokban. Néhány magyar még mindig kereste a lehetőséget másik országban való letelepülésre, mint ez az asszony a gyermekével. Mások úgy döntöttek, hogy Ausztriában maradnak, várva, hogy jobb elhelyezést kapjanak.

A menekült tizenévesek élete a menekülttáborokban nem sokban különbözött a szegényebb környékről származó osztrák társaikétól.

Amint azokban az időkben szokásos volt, három generációs menekült családok is éltek egy fedél alatt.

Nagy menekült család. A fiatalok házasodnak, gyermekek születnek, az élet a szokásos medrében folyik tovább.

Sok fiatal és szakképzett menekült ki tudott költözni a táborokból, az idősebbek és csökkent képességűek hátra maradtak.

előző oldal következő oldal 5 / 9

Támogasd a szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?