Hetven éve kezdődött a spanyol polgárháború
2006. július 18. 14:00
A második világháború főpróbája
A köztársasági csapatok szilárdan tartották magukat Katalóniában, Baszkföldön, az ország déli vidékeinek nagy részén. Szeptember-októberben Madridban republikánusokból, szocialistákból és kommunistákból álló kormány alakult Largo Caballero vezetésével, a nacionalisták Francót választották meg főparancsnoknak és államfőnek. 1937. április 26-án a német Kondor-légió a föld színével teszi egyenlővé a baszkföldi Guernicát. Október végére Franco csapatai ellenőrzésük alá vonták Spanyolország észak-nyugati területeit.
A spanyol köztársasági haderők Középső Frontja vívta a lázadó erők és a külföldi intervenciós csapatok ellen az 1936-39-es elhúzódó madridi csatát, amelynek igazi tétje a köztársasági rendszer fennmaradása, avagy a fasiszta diktatúra uralomra jutása volt. A lázadó erők 1936 második felében rohamokkal próbálták bevenni a fővárost, de a népfelkelők erős védelmet építettek ki. Segítségükre nemzetközi brigádok érkeztek, amelyek időt adtak a néphadsereg létrehozásához, a hátország megerősítéséhez, újabb erőgyűjtéshez. A bekerítési tervek lényegében meghiúsultak. A köztársasági hadsereg kisebb-nagyobb sikereket ért el az 1937-es brunetei, guadalajarai, az 1937-38-as terueli műveletben, 1939. március 5-6-án azonban ellenforradalmi lázadás történt Madridban, ez végzetesnek bizonyult a védők számára. Az ország szívében erős német kötődésű fasiszta katonai rendszer vette át a hatalmat.
1939 januárjában-februárjában Barcelona nacionalista csapatok kezére került, a köztársaságiak feladták Katalóniát. Márciusban tárgyalásokra került sor a békefeltételekről, a hónap végén a nacionalista csapatok behatoltak Madridba, 1939. április 1-jén pedig Franco bejelentette a polgárháború végét. A "caudillo" 1973-ig töltötte be a kormányfői, 1975-ig pedig az államfői tisztséget. A második világháborúban Francisco Franco vezényelte a német-szovjet frontra a spanyol "kék Hadosztályt", amely ott megsemmisült.
Hadtörténészek a spanyolországi fasiszta lázadás sikerének egyik magyarázatát abban látták, és láttatják, hogy Franco, Mola, Quépo de Llana és más tábornokok 1936-ban a meglepetésszerű váratlan agresszió módszeréhez folyamodtak. A lázadó "falangisták" és a marokkói zsoldos csapatok fellépése mellett meghatározó szerepe volt Hitler és Mussolini intervenciós erői harcba vetésének, más nyugati hatalmak hivatalos "be nem avatkozásának", a spanyol lázadók "hadviselő félként" való elismerésének, a köztársasági erők ellen létesített tengeri blokádnak. Komoly problémát jelentett, hogy az egységes katonai oldallal szemben a madridi kormányban pártok tömege volt jelen, amely sokszor lehetetlenné tette a hatékony és gyors döntéshozást.
(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Pirityi Sándor)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
