100 éve rehabilitálták Dreyfus kapitányt

2006. július 11. 12:30

Ítélet és rehabilitáció

Ekkor már régóta nem Dreyfus személyéről, bűnösségéről vagy ártatlanságáról volt szó. A Dreyfus-ellenes nacionalisták és lojalisták szerint az egész eset csak ürügy volt a nemzet ellenségeinek, hogy bomlasszák a hadsereget, szerintük a nemzet hívei csatáztak a nemzetközi szocializmussal, a franciák a németekkel. Dreyfus hívei viszont a lelkiismereti szabadságot, az egyén jogait védelmezték az államérdekkel, a katonai kaszttal szemben. A két tábor mindenféle szidalmat zúdított egymásra, tüntetők csaptak össze, az `Ügy` miatt több mint negyven párbajt vívtak, egyes vidékeken antiszemita zavargások is kirobbantak.

Kapitány a börtönben
Két év múlva, két kormány bukása után mégis el kellett rendelni a perújrafelvételt. Időközben ugyanis az ügyet elindító Hubert őrnagy öngyilkosságot követett el, búcsúlevelében beismerve hamisításait, Walsin-Esterhazy külföldre menekült. 1899 nyarán Dreyfust visszahozták az Ördög-szigetről és újratárgyalták ügyét. A katonai bíróság ismét bűnösnek találta és tíz évre ítélte, ebből azonban már akkora skandalum lett, hogy a köztársaság elnöke megkegyelmezett neki.

Itt vált el végképp egymástól Alfred Dreyfus személye és a Dreyfus-ügy: a katonatiszt elfogadta a kegyelmet, az ügye mögé felsorakozó értelmiségiek viszont tovább küzdöttek teljes rehabilitálásáért, ami csak 1906. július 12-én következett be. Dreyfus újra katonai szolgálatba lépett, alezredesként részt vett az első világháborúban, s 76 éves korában, 1935. július 12-én halt meg.

Kapitány a mozikban
A Dreyfus-ügy vízválasztónak tekinthető a Harmadik Köztársaság és egész Franciaország történetében. Jelentősen hozzájárult a baloldal megszerveződéséhez, az értelmiség csoportjainak tudatos szerepvállalásához. Ezt követően vitték keresztül 1905-ben az állam és az egyház szétválasztását, és az ügy fejleményei nyomán érlelődött meg Herzl Tivadarban a zsidó állam megalapításának eszméje.

A per olyannyira megosztotta a társadalmat, hogy hatása még ma is érezhető - 1985-ben például a hadsereg vezetőinek ellenállása hiúsította meg Dreyfus szobrának felállítását a párizsi Katonai Akadémia udvarán. Tíz évvel később pedig, Dreyfus elítélésének centenáriumán a hadsereg hadtörténeti szolgálatának vezetőjét kellett elbocsátani, aki tanulmányának egy félmondatában a történelem átértékelésének szükségességére célozgatott, s a Dreyfus rehabilitálásának századik évfordulóján rendezett ünnepségeket is az antiszemitizmus keltette nyugtalanság kíséri.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Vladár Tamás, Sajtóadatbank)

előző oldal 2 / 2

Kémkedés vádjával az antiszemitizmus árnyékában
Ítélet és rehabilitáció

Támogasd a szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?