Forradalmárok vagy kommunista janicsárok: 60 éve indult a Nékosz-mozgalom
2006. július 10. 15:00
Új idők gyermekei
A népi kollégisták joggal érezhették magukat az új idők dédelgetett gyermekeinek, s ennek megfelelő küldetéstudattal léptek fel nemzedéktársaik előtt. A kor egyik legkiválóbb szellemi műhelyét, az Eötvös Collegiumot polgári csökevényekkel teli, a néptől elzárkózó, elitképző intézménynek tartották a nékoszisták. Ez persze nem akadályozta meg őket abban, hogy nyelvtanároknak Eötvös-kollégistákat kérjenek fel.
A Kominform 1947 szeptemberében tartott értekezletén feladták az 1935-ös értekezleten meghirdetett népfrontpolitikát, és állást foglaltak a proletárdiktatúra bevezetése mellett. Ezzel gyanússá vált minden olyan kezdeményezés, párt, szervezet, melynél felmerülhetett a népfrontos jelleg. A népi mozgalomhoz fűződő kapcsolatai miatt ez máris gyanússá tehette a Nékoszt. A helyzet tovább romlott 1948 tavaszán, amikor fokozatosan rosszabbodott a Szovjetunió és Jugoszlávia viszonya. Sztálin egyértelművé tette, hogy nem tűr el külön utakat a szocializmus építésében, így Tito a megalázkodás és a kiátkozás között választhatott. Végül 1948 júniusában Jugoszláviát kizárták a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájából, s ezzel Tito halálos ellenséggé vált.
Ettől fogva veszélybe került Magyarországon is minden személy és szervezet, aki és amely szimpatizált vagy csupán kapcsolatban állt a jugoszlávokkal. A Nékosz is ennek az áldozatává vált. Már az is elég lett volna, hogy a nékoszisták legfőbb pártfogója Rajk László volt, aki egy év múlva éppen a Titóval való szövetkezés vádjával lett koncepciós per áldozata. A népi kollégisták 1947 őszén, magyarországi látogatásakor fáklyás felvonulást rendeztek Tito tiszteletére. A marsall a kollégisták küldöttségét fogadva kijelentette, hogy neki Magyarországon legjobban a népi kollégiumok tetszettek, s közel 12 ezer forintot adományozott a Nékosznak, amit a tánc- és énekegyüttes költségeire fordítottak. De a kollégisták is többször jártak Jugoszláviában vasútépítésen. A Rajk-per kiagyalóinak ezért nem volt nehéz dolguk, amikor két ponton is beillesztették a Nékoszt a belügyminiszter vallomásába.
A Nékosz elleni első komoly támadás 1948 tavaszán indult, és egyre erősödő hullámokban folyt egészen a népi kollégiumokat elítélő párthatározatig. Ebből a külső szemlélő semmit sem láthatott, a felszínen látszólag töretlen maradt a Nékosszal szembeni bizalom. Ezt jelezte az is, hogy az első Kossuth-díjak kiosztásakor Kardos László főtitkár is részesült ebben az elismerésben - mégpedig a népi kollégiumok szervezéséért. Rá négy napra viszont az MKP Ifjúsági Titkárságának ülésén vádak özöne zúdult a Nékoszra. Szervezeti sovinizmussal, Nékosz-öntudattal, az MKP szerepének lebecsülésével, pártszerűtlenséggel, narodnyikizmussal, "verespéterianizmussal" vádolták Hollósék a Nékoszt.
1948 nyara után a mozgalom működését fokozatosan korlátozták, majd 1949. július 10-én a NÉKOSZ megszűnt, s a népi kollégiumokat átadták az államnak.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
