Még a Tisza Kálmán-i rendszer hagyott némi `ellenállási jogot` a vármegyéknek; a törvénytelen rendeleteket nem kellett végrehajtaniuk. A Fejérváry-kormánnyal szemben sok megye az ellenzéki koalíció vezérlő bizottságára hallgatott. Az újonnan leküldött főispánokat nem engedték be a megyeházára, így nem tehetett esküt, vagy ha feltörette az ajtókat, akkor birtokháborítás címén bűnvádi feljelentést tettek ellene. A belügyminiszter kormánybiztosokat küldött, felfüggesztette egyes megyék autonómiáját, megvonta az állami szubvenciót. 1906 tavaszára azonban a megyék sorra megtörtek.