A helsingfors-i születésű tudós 1871-től a stockholmi obszervatórium igazgatója volt. Foglalkozott a változó csillagok elméletével, jelentős tevékenységet fejtett ki az égi mechanikai perturbáció (háborgatás) számítási módjával kapcsolatban. Eszerint azokat a kisebb változásokat vizsgálta az égitestek Kepler-pályáján, amelyeket a központi égitesten kívüli harmadik égitest (esetleg további égitestek) vonzóereje idéz elő. Stockholmban hunyt el 1896. november 9-én.