A londoni születésű tudóst a bardstown főiskola 1850-ben a zenei, 1851-ben pedig a természettudományok tanszékére hívta meg. 1853-ban azonban lemondott, hogy teljesen találmányának élhessen. 1855-ben feltalált egy elektromos betűnyomó távírót, amely önbeállító sajtóval dolgozott. Az egyes betűket egy forgó kerék peremén helyezte el. A készüléket 1866-ban Németországban, majd 1868-ban a nemzetközi távíróvonalakon is üzembe állították. 1878-ban feltalálta a szénmikrofont, amely a szénszemcsék összenyomódásának mértékében vezeti az áramot, s így képes különböző hangokká alakítani az áram-impulzusokat és viszont, s a leggyengébb hangot is hallhatóvá tette. 1879-ben megfigyelte, hogy elektromágneses hullámok útján is lehetséges energiaátvitel: a két pólus közötti szikra elektromos energiát sugároz. A brit fővárosban hunyt el 1900. január 22-én.