Edinburgh-ben látta meg a napvilágot. 1754-62 között megírta Anglia történetét. Többször járt Franciaországban, 1763-tól a párizsi követség titkáraként barátságot kötött az enciklopédistákkal, de miután összekülönbözött Rousseau-val, 1767-ben hazatért, s 1769-ig államtitkár-helyettes volt. Elméletben agnosztikus, gyakorlatban a szokványos polgári `józan ész` álláspontját védelmezte. Léttanát, kozmológiáját, pszichológiáját és vallásfilozófiáját szkeptikus alapelveire építette fel. Szkepticizmusa elméletileg megalapozta a polgárság utilitárius és normális észjárását. A Hume-i agnoszticizmus nagy befolyást gyakorolt a modern idealizmusra, s a neopozitivizmus egyik legfőbb eszmei forrása volt. Főbb művei: Értekezés az emberi természetről, Erkölcsi és politikai esszék, Tanulmány az emberi értelemről, Tanulmány az erkölcs elveiről és Politikai értekezések. Szülővárosában halt meg 1776. augusztus 25-én.