A politikus Pusztamajkon látta meg a napvilágot. Nagybirtokos 1910-ben 67-es programmal, független képviselőként került be a parlamentbe, mindkétszer a terebesi választókerületben. 1917. június 15-én IV. Károly a két `szélsőség`, Tisza István és Károlyi Mihály helyett a 36 éves grófot bízta meg kormányalakítással. Miniszterelnöksége azonban alig több, mint két hónapig tartott. A politikai-vezetési tapasztalatokkal nem rendelkező új miniszterelnök a Monarchia válságos helyzetében nem volt képes a felgyülemlett feszültségek feloldására. A nemzetiségiek elszakadási mozgalmát nem tudta lefékezni, mérsékelt választójogi reformjait a parlamenttel nem tudta elfogadtatni. 1917. augusztus 20-i lemondását követően lett Wekerle Sándor harmadszor is miniszterelnök. Esterházy 1918. január 25-május 8 között népjóléti- és munkaügyi miniszter volt a Wekerle kormányban. A háború után egy időre visszavonult a politikától, majd 1931-ben tért vissza a közéletbe. Az 1939. évi választásokon kormánypárti programmal lett képviselő. Kállay Miklós bizalmasa volt, ezért a nyilas hatalomátvétel után deportálták, 1951-ben, a Rákosi-diktatúra idején viszont kitelepítették. 1956-ban sikerült külföldre menekülnie, Bécsben érte a halál 1960. június 28-án.