A XIX. század legjelentősebb magyar ötvösművésze Rimaszombatban látta meg a napvilágot. Bécsben tanult, majd ott dolgozott. 1809-től Pesten élt, de anyagi nehézségek miatt Losoncra költözött. Hat év után, 1818-ban visszatért Pestre, ahol számos művészi értékű használati tárgyat készített. Később - tehetsége révén - sokalakos művész-domborműveket alkotott. Az ezüstből készült, a Porus király fogságba esése című domborművét Londonban állították ki. Több ötvöscéh tagjává választotta, s tagja volt a párizsi művészegyletnek is. Munkája mellett elméleti írásokkal is síkraszállt a céhek eltörlése és a munkásnevelés művészi színvonalának emelése érdekében. Pesten hunyt el 1862. június 12-én.