A két világháború közötti időszak egyik legkiemelkedőbb idealista gondolkodója Budapesten született. Határozott rendszeralkotásra törekedve, az ún. `tiszta logika` magyar képviselője volt. Érett műveinek világnézeti tartalma a vallásos (katolikus) jellegű objektív idealizmus. Műveiben nagyívű, teljességében összefüggő, a gondolkodás objektív törvényeit vizsgáló önálló rendszert épített ki, amely a teológia felé haladt: a hitet a lelki életben alapvetőbbnek tartotta a megismerésnél. Legjelentősebb műve Bevezetés a filozófiába címmel 1920-ban jelent meg. 1930-ban Corvin-koszorúval díjazták. Budapesten halt meg 1933. június 29-én.