A budapesti születésű író sokféle munkát végzett, s gyakran volt munkanélküli is. Írói tehetségét Mikes Lajos fedezte fel, 1924-ben Az Est-ben megjelentette Gelléri első novelláját. A két világháború közötti magyar irodalom kiemelkedő tehetségű alkotójává vált. 1934-ben Baumgarten-díjjal tüntették ki. Nagymosoda című regényét, a látomások és a valóság furcsa ötvözetét, Kosztolányi Dezső tündéri realizmusként jellemezte. Műveinek szereplői a külvárosi szegények, iparosok, csavargók és lumpenproletárok. Írásaiban az elesetteket, a kisembereket örökítette meg. Noha nem volt forradalmár, igen forradalmi hangú társadalomkritikát fogalmazott meg. 1940-től többször volt munkaszolgálatos, a günskircheni koncentrációs tábor felszabadítása után néhány nappal, 1945. május 10-én flekktífuszban halt meg. Műveiből Herskó János Vasvirág címmel készített filmet 1958-ban.