A kapuvári születésű sebész az 1848-49-es szabadságharcban Görgey törzsorvosa volt. 1849-ben a hadügyminisztérium egészségügyi osztályának főnöke. A szabadságharc után büntetésből az osztrák hadseregben közkatonai beosztásban működött. Később az államvasutak és a Rókus Kórház orvosa lett. A kiegyezés utáni időkben a magyar orvostársadalom egyik vezető alakjává vált, többek között az Orvosegyesület és a Közegészségügyi Tanács elnöke volt. Az igazgatása alatt álló klinikán vezették be először Magyarországon az antiszeptikus sebkezelési eljárást. Budapesten hunyt el 1892. január 30-án.