A lengyel királyi házból származó Łokietek Erzsébet 1320-ban kötött házasságot I. Károly magyar királlyal. A házasságból öt gyermek született, akik közül hárman élték meg a felnőttkort. (Igaz, hogy egyedül Lajos élte túl anyját.) Férje életében a királyné nem jutott komolyabb politikai szerephez, ugyanakkor néhány, főként az egyházat érintő kérdésben befolyást tudott gyakorolni. A magyar uralkodó 1342-ben bekövetkezett halála után a királyné jelentősége megnőtt. Fia, I. (Nagy) Lajos király számos kérdésben kérhette ki a véleményét, többek között az 1351-es törvények bevezető sorai is ezt bizonyítják. Erzsébet két esetben is zarándokútra vállalkozott, amelyek politikai célokat szolgáltak. 1343-1344-ben Dél-Itáliában járt, hogy András fiának nápolyi koronázását segítse elő. 1357-ben IV. Károly társaságában Aachenbe ment, hogy I. Lajos dalmáciai háborújának szerezzen támogatást. Az özvegy számos bírósági ítéletnél is érvényt tudott szerezni akaratának. 1370-től ő lett Lengyelország kormányzója, igaz, hogy uralma alatt számos feszültség tört ki a területen. A királyné sokat tett a magyarországi egyházi intézményekért, gazdag adományaival számos kolostort, különösen az óbudai klarisszákét támogatott. Erzsébet 1380-ban készítette el végrendeletét, amely azon felül, hogy az egyetlenként maradt fenn a középkori magyar királynéi végrendeletek közül, a 14. századi magyar művelődéstörténet egyik fontos forrása. Erzsébet 1380. december 29-én halt meg. Vele az Anjou-kor egyik legnagyobb hatású személyisége távozott az élők sorából. Az óbudai klarisszák Krisztus Teste kápolnájában helyezték végső nyugalomra. Emlékét a rendi hagyomány is megőrizte, maradványait szinte ereklyeként tisztelték.