A korai német romantika legjelentősebb lírikusa Oberwiederstedt-ben született 1772. május 2-án. Elszegényedett, pietista szellemű nemesi családból származott. Jogi tanulmányait 1794-ben Wittenbergben fejezte be, majd hivatalnok lett. 1797-től Freibergben bányamérnöki tanulmányokat folytatott. A francia forradalom után elfordult a felvilágosodás irányzatától, miután annak eszmeiségét és a forradalom gyakorlatát összeegyeztethetetlennek tartotta. Ötleteit, gondolatait és felismeréseit enciklopédikus sokoldalúságú aforizmákban rögzítette. Költeményei közül a legjelentősebb a Himnuszok az éjszakához című ciklus. Tudományos kutatással is foglalkozott, s közben allegorikus filozófiai elmélkedés megírásába kezdett a természeti jelenségekről. Részt vett a jénai romantikus csoport életében. 1802-ben adták ki A saisi diákok című regényét, amely befejezetlenül maradt. E műve szerint a költészetnek nem a valóságot kell visszatükröznie, hanem a valósággal ellentétes új világot teremtenie. Nagy epikai műve a - szintén befejezetlenül maradt - Heinrich von Ofterdingen, amely egy ifjú költővé válását ábrázolta. Weissenfels-ben halt meg tuberkolózis következtében.