A kritikai realista irányzat jelentős képviselője Neuilly-ben, jómódú polgári családban született. Tanulmányait a Levéltárosi Főiskolán folytatta. Az itt elsajátított kutatói módszer, a tények aprólékos összegyűjtése később regényírói módszerét is meghatározta. 1905-ben publikálta A jumieges-i apátság romjai című disszertációját. Több kiadatlan kísérlet után 1909-ben jelent meg első regénye Boldogulni címmel. 1913-ban kapcsolatba került a kor legjelentősebb irodalmi folyóirata, a Nouvelle Revue Francaise körével és a Vieux Colombier színházzal, melyben elő is adták Leleu apó testamentuma című paraszti bohózatát. 1920-ban - sikertelen regénypróbálkozások után - írta meg kiemelkedő alkotását, A Thibault család című regényciklusát, amelyet gazdag életanyagával, mély pszichológiai tartalmával, humanista üzenetével a XX. század egyik reprezentatív remekműveként tartanak számon. A polgárság hanyatlását ábrázoló regény művészeti erejéért és igazságszeretetéért 1937-ben irodalmi Nobel-díjjal jutalmazták. A francia összeomlás után Nizzában élt, s a Maumort ezredes emlékiratai című művén dolgozott. A II. vilgáháború után visszaköltözött Párizsba, s 1951-ben közreadta Jegyzetek André Gide-ről című munkáját. Gide-del folytatott levelezését csak halála (1958. augusztus 22.) után publikálták.