Pesten született 1870. november 25-én. 1903-tól Máramaros vármegye főispánja, Tisza-kormány belügyi államtitkára volt. A Tanácsköztársaság idején elfogták és bebörtönözték. 1919 őszén kiszabadult, és rövid időre a második Friedrich-kormány belügyminisztere lett. 1920-tól a trianoni békeszerződés revíziójáért fellépő szervezeteket tömörítő ún. Magyar Nemzeti Szövetséget irányította. 1927-33 között, koronaőri kinevezéséig, országgyűlési képviselő volt, 1939-40-ben pedig az átmenetileg visszatért Kárpátalja kormányzói biztosi tisztét töltötte be. Koronaőrként hivatalból a felsőház tagja lett, s később annak alelnökévé választották.