A forradalom ötvenedik évfordulója: ünnepségek az 1898-as Budapesten
2006. március 15. 10:00 Debreczeni-Droppán Béla
Az első országosan jelentős március tizenötödikei megemlékezésre az 50. évfordulón, 1898-ban került sor. A hivatalos Magyarország ekkor még óvakodott piros betűs ünneppé tételétől
<
Ünneplő tömeg Budapesten
A Kis Ujság 1898. március 16-i száma a következőképpen írt a forradalom 50. évfordulójának budapesti megünnepléséről: `Nagyszerű lelkesedéssel ünnepelte meg a főváros március 15-ének nevezetes évfordulóját. Az utcák és körutak zászló-díszben pompáztak. Nemzeti színek mindenfelé, a hazafiak hangulata is nemzeti színű. Az állami épületek ridegen feketéllettek ki a fellobogózott házsorok közül, a hivatalokban tilalmas volt az ünneplés.(...) Az utcákon tolongott az ünneplő sokaság. Magyar ruhás, kokárdás és jelvényes ifjak járták be csoportosan az élénkebb városrészeket, hazafias dalokat énekelve. Az üzleteket, a legkisebbtől a legnagyobbig már kora délelőtti órákban bezárták... Igaz hazafiúi örömmel és megilletődéssel mondhatjuk el, hogy 1898. március 15-ike is szép, magasztos és emlékezetes nap volt.`|
Központi ünnepség a Múzeumkertben |
Az 50. évforduló délelőttjén még egy nagyszabású ünnepséget tartottak, mégpedig a Nemzeti Múzeum mögött található Nemzeti Lovardában. A lovarda tágas nagytermében 11 órakor vette kezdetét "a polgárság ünnepe" több mint 10 ezer ember részvételével. Délután 2 órakor az ünnep az Egyetem téren folytatódott. Itt gyülekezett az egyetemi ifjúság. Míg a várakozás tartott Neuwirth Albert joghallgató, a kassai jogakadémia küldötte elszavalta a "Talpra magyar"-t, majd Madarász József képviselő tartott rövid lelkesítő beszédet.
A Múzeumkert kapuit a diákság megérkezéséig zárva tartották, csak amikor megérkezett az egyetemisták menete saját zászlaja alatt, nyitották ki. Ekkor, mint "résen az áradat" elindult a nép, be a kertbe. A Budapesti Hirlap tudósítása így írt a történtekről: "A sokaság a rendőrök kordonát valósággal széjjel szórta, mire azok kardot rántottak s lapjával ütve a népet, verték el a kaputól, a melyet erre bezártak. Csak később nyílottak meg újra a kapuk s már most föltartóztathatatlanul tódult be a nép. Az elsők futva rohannak a Múzeum lépcsőjéig. Elfoglalják az egész teret, megmásszák Arany szobrát. Ameddig a Múzeum lépcsőjéről a szem ellát, mindenütt ember." Az ünneplő tömeg létszámát a korabeli újságok 80-100 ezer főre teszik. Nemcsak a Kálvin tér és a Múzeum körút volt tele emberekkel, hanem a környező utcák is. Budapest négy évvel korábban, Kossuth Lajos temetésekor látott hasonló tömeget.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
