Párizsban született 1636. november 1-jén. Korának irodalmi harcaiban tevékenyen részt vett. A költészetről címmel írt műve tulajdonképpen tankölteménynek álcázott szatírák sora. Éles szatíráinak köszönhette hírnevét és ellenségeit. Az udvar is felfigyelt rá, 1677-től Racine-nal együtt XIV. Lajos történetírója, 1684-től az akadémia tagja. Esztétikájának legfőbb érdeme, hogy az esztétikai alaptörvényeket mintegy lefordította a közönség nyelvére, a tételeket közmondásszerű, könnyen megjegyezhető sorpárokba foglalta. Elsősorban a közönségnek írt, nem a szakembereknek. Esztétikája szerint mindennél fontosabb a tetszés művészete. Nagy hatással volt a magyar irodalomra.