1825. december 26-án Szentpétervárott orosz katonatiszti összeesküvők felkelést robbantottak ki a cár ellen. A napóleoni háborúk során az orosz tisztek megismerkedhettek a nyugat-európai politikai kultúrával. Hazatérve I. Sándor cár reformokat elutasító belpolitikája ellen titkos társaságokat hoztak létre. Céljuk az alkotmányos monarchia, a föderatív rendszer és a korlátozott választójog bevezetése volt. A mozgalom résztvevői a nemesek és értelmiségiek közül kerültek ki, népi támogatás nem állt mögöttük. Számítottak a lengyel hazafiakra, de teljes függetlenséget sem Lengyelországnak, sem az Orosz Birodalom más népeinek nem akartak adni. I. Sándor cár halála után 1825. december 26-án, I. Miklós trónra lépésének napját kihasználva, Szentpétervárott a hadseregre támaszkodva próbálták megdönteni az abszolút monarchiát. A felkelést leverték, s hamarosan elnyomták a csernyigovi ezred lázadását is. A dekabristák - akik a decemberben kirobbant felkelés orosz neve után kapták a nevüket - ügyének kivizsgálása 1826 júliusáig tartott. Öt vezetőjüket nyilvános per nélkül kivégezték (P. Pesztyel, K. Rilejev, P. Kahovszkij, M. Besztuzsev-Rjumin és Sz. Muravjov-Aposztol), s mintegy 120 főt kényszermunkára, vagy szibériai száműzetésre ítéltek.