IV. Kázmér lengyel királynak és Erzsébetnek, II. Albert német-római császár és magyar király lányának harmadik gyermeke. A krakkói várban született 1458. március 5-én. Gyermekkorától fogva mélyen vallásos életet élt. Szigorú önmegtagadás és a szegények istápolása volt fő vonása. A neki tulajdonított Omni die dic Mariae (Mindennap mondj Máriának dicséretet) kezdetű híres egyházi himnuszt azonban inkább Cluny Szt. Bernát alkotta a 12. században. 1471-ben a Mátyás király cseh háborúival elégedetlen magyar főpapok és urak őt akarták a magyar trónra ültetni. Atyja parancsára sereget vezetett a Felvidékre, egészen Hatvanig előnyomult, de a támadás kudarcba fulladt. Kázmér akkor megfogadta: többé nem ragad fegyvert keresztény ország ellen. Otthon folytatta tanulmányait és elmélyült istenfélő életét, bár 1479-től 1483-ig apja helyett alkirályként kormányozta Lengyelországot. Legendás lett igazságossága, szerénysége és a szegények iránti szeretete miatt. 1483-ban apja Vilnába hívta, és helyettes kancellárrá tette. Hamarosan súlyosan megbetegedett. Grodnóban hunyt el a következő évben, de Vilnában (Vilnius) temették el. Ereklyéi az ottani Szt. Szaniszlónak szentelt templomban vannak. Halála után rövidesen szentként kezdték tisztelni. Ő lett Lengyelország és Oroszország védőszentje, továbbá a fiatal litvánok, az ápolók, a betegápoló szervezetek és a betegek patrónusa.