Teleki László Pesten született. Az 1848-49-es szabadságharc lelkes híve és támogatójaként már 1849 tavaszán egyenjogúságot követelt Magyarország nem magyar népeinek, és Kossuthot megelőzve eljutott a dunai népeket összefogó államszövetség tervéig. 1852-ben az osztrák ellenforradalmi bíróság halálra ítélte, s távollétében jelképesen végrehajtották az ítéletet. 1859-ben Kossuth és Klapka társaságában megalapította a Magyar Nemzeti Igazgatóságot. 1860-ban Drezdában letartóztatták és kiadták Ausztriának. Kizsarolt ígéretére, hogy tartózkodik a politikától, szabadon engedték. 1861-ben hazatérhetett, országgyűlési képviselő és az 1848-as jogalapon álló Határozati Párt vezetője lett. Országszerte az új függetlenségi mozgalom vezérének tekintették. Azonban az országgyűlés egységes fellépésének meghiúsulása, a pártján belüli érdekcsoportok megjelenése miatt, s az erkölcsi felelősség fokozódó súlya alatt összeroppanva öngyilkos lett 1861. május 8-án. Irodalmi munkásságának legmaradandóbb műve a Kegyenc című történelmi tragédiája, amelyet 1841-ben mutattak be. A történetírói forrásokon alapuló és Shakespeare királydrámáinak formai sajátosságait mutató műben két római történeti alak emberi-politikusi dilemmáját sűrítette egy személybe, s emelte művészi szintre. Illyés Gyula A különc című drámájában idézte fel alakját.