A tanult foglalkozása szerint szíjgyártó szakmunkás már 1889-ben bekapcsolódott a szakszervezeti mozgalomba, ahol 1893-tól újságíróként és lapszerkesztőként tevékenykedett. Hamarosan az SPD, a Német Szociáldemokrata Párt vezetésébe is bekerült. 1905-1913 között az elnökség tagjaként, 1913. szeptember és 1918. február között elnökként irányította a pártot. 1912-től a Birodalmi Gyűlés tagja, 1916-tól pártja frakciójának vezetője is volt. 1918 novemberében (II. Vilmos császár lemondása után) Népbiztosok Tanácsa néven ideiglenes kormányt alakított. 1919. februártól haláláig (1925. február 28.) töltötte be Németország köztársasági elnökének tisztét. Hivatali ideje alatt a baloldali radikálisok és a kommunisták elleni fellépéseket elfogadta és támogatta. Friedrich nevű fia is politikus volt, 1948-67-ig Kelet-Berlin (NDK) főpolgármesteri tisztségét töltötte be.