Sajtot ettek az Alföldön a neolitikumban
2006. május 9. 13:00
Önellátó közösségek, máig élő tradíciók
Az alföldi ásatáséval megegyező konklúziót vontak le a svájci tudósok is, akik a Bodeni-tó délnyugati partjánál található Arbon Bleiche 3 elnevezésű lelőhelyen i.e. 3384 - 3370-re datált cserépdarabokra bukkantak. Az ezeken talált zsíros anyag összetételét összehasonlították a napjainkban előállított organikus (bio) tej- és sajttermékek elemeivel és megállapították, hogy azok is tehén-, kecske-, vagy juhtejből erednek. (Beszámolójuk a Journal of Archeological Science legújabb számában olvasható.)
Jorge Spangenberg, a Lausanne-i Egyetem geokémikusa (a tanulmány szerzője) megerősítette: Közép- és Kelet-Európa egyes területein az érintett időszakban valóban bevett szokás volt a tej feldolgozása. A cserepek alján jól látható korom egyenesen arra utal, hogy a tejet főzték, illetve egyéb eljárásokkal tartósították. `Úgy tűnik, hogy az arboni lakosság erjesztette a tejet és ebből olyan, viszonylag hosszan frissen maradó termékeket állított elő, mint a mai író, joghurt, vaj és sajt. Feltételezhető, hogy tejfölt is készítettek` - mondja az ételkémia szakértője.
Háziasított marha-, sertés-, kecske-, juh- és kutyacsontok tömegét is rejtette az egymástól elszigetelt, közel 6000 éves családi gazdaságok területe. Ilyen gazdaságból mind a mai napig számtalan található a környéken. `Mintegy 24 ezer. És legtöbbjükben ma is működik tehenészet` - egészíti ki Spangenberg.
Stefanie Jacomet, a svájci kutatócsoport munkatársa a termelési és felhasználási szokásokra vonatkozóan hozzáteszi: `Nem valószínű, hogy a korai európaiak kívülálló csoportoknak adták volna el a termékeiket, inkább csak saját fogyasztásra gyártottak. Az itt talált állatállomány méretéből azt feltételezzük, hogy önellátó közösségekként éltek, az egyes falvak nem voltak képesek a többlettermelésre.`
Támogasd a 
szerkesztőségét!
