Fiatal korában a sporttal jegyezte el magát, s csak 19 évesen kezdett zongorázni és énekelni tanulni. 1942-től a Berkshire Music Centerben tanult tovább ösztöndíjjal, majd az ottani zenei fesztiválon tűnt fel. 1942-45 között katona volt, majd a rádióban énekelt és koncerteket adott. 1947-ben a New Orleans-i opera színpadán a Pillangókisasszony Pinkertonját és az André Chenier-t énekelte. 1949-ben került Hollywoodba, s hamarosan zenés filmek népszerű sztárja lett. Világhírét A nagy Caruso (1951) című film címszereplőjeként nyújtott alakításának köszönhette. További filmjei: Az éjféli csók, Halászlegény frakkban, A diákherceg, Szerenád, Arrivederci Roma, Egy nagy szerelem szerenádja. Európai hangversenykörutakon is nagy sikerrel szerepelt, mint opera-, hangverseny- és slágerénekes. Nemcsak kitűnő tenorista, de rokonszenves, természetes megjelenésű színész is volt. Jellegzetes olasz tenorja képes volt a hősi szárnyalás és a bensőséges líra érzékeltetésére. Karrierje tetőpontján halt meg 1959. október 7-én. Hanglemezei ma is népszerűek.