A norvég író ősi kisparasztcsaládból származott. Néptanító és újságszerkesztő, később írnok és állami revizor volt. 1887-től írásaiból, majd állami írói ösztöndíjából élt. Közben hónapokat töltött Németországban, Itáliában és Párizsban. Műveinek túlnyomó részét az ún. népi norvég nyelven (nynorsk) alkotta. 1877-ben alapította a Fedraheimen című folyóiratot, a népi norvég nyelv és szemlélet fontos fórumát. Első fontos irodalmi műve A szabadgondolkodó című regény volt. Remekműve a Parasztdiákok (1883) komor, korabelien `oroszos` könyv, a `lentiek` szemszögéből írt korrajz a fővárosról. Szigorú naturalista korszakának kiemelkedő termékei a Férfiak és az Elvált asszony lánya című regényei. Világszerte számon tartott műve a Fáradt emberek című regény. Munkásságát értékes nyelvvédelmi cikkekkel, hatalmas naplóval és hazájában korszakos Shakespeare, Homérosz és Rámájana fordításokkal zárta. 1924. január 14-én halt meg Hvalstad-ban. Olyan országos ünnepélyességgel temették, ahogyan előtte csak Ibsent és Bjornsont.