Gyulai Pál Kolozsvárott látta meg a napvilágot. 1854-ben jelent meg első irodalomtörténeti jelentőségű tanulmánya, a `Petőfi Sándor és lírai költészetünk`. Múlhatatlan érdeme, hogy elsőként ismerte fel Petőfi költői jelentőségét. (Egyébként felesége Szendrey Mária, Petőfi sógornője volt.) 1857-ben adta ki legjelentősebb szépirodalmi munkáját, az `Egy régi udvarház utolsó gazdája` című regényét, amely a magyar kritikai realizmus egyik első alkotása. A legmaradandóbbat mint irodalomtörténész és kritikus alkotta. Sajtó alá rendezte Petőfi, Vörösmarty, Madách és mások műveit. Korának vezető irodalompolitikusa, a Magyar Írók Segélyegyletének titkára, az MTA osztálytitkára, a Budapesti Szemle és az Olcsó Könyvtár szerkesztője, majd a Kisfaludy Társaság igazgatósági tagja, egyetemi tanár, és főrendiház tag volt. 1909. november 9-én halt meg Budapesten.