A német szabadsághős a Drezda melletti Wilmsdorf-ban született. A napoleoni háborúk idején porosz huszártiszt volt, az 1806-os auerstädti ütközetben súlyos sebet kapott. Nagy szerepe volt Kolberg 1807. évi védelmében. 1809-ben a berlini 2. huszárezred parancsnoka lett, s megtervezte Poroszország, valamint az egész német nép felkelését Napóleon ellen. Engedély nélkül betört Szászországba, ahol azonban ellenállásba ütközött, ezért Mecklenburgon át csapatával Stralsundba menekült. A porosz király is ellenezte vállalkozását. Stralsundban dán és holland csapatok támadták meg a francia császár parancsára, s Schill a harcokban elesett. 11 foglyul esett tisztjét Weselben halálra ítélték és főbelőtték. Schill holttestét Stralsundban temették el, fejét hosszú ideig a leideni múzeumban állították ki, majd 1837-ban Braunschweigben mauzóleumba helyezték el. 1904-ben szülővárosában, 1909-ben halála helyén állítottak szobrot emlékének.