Rudolf Eucken Aurich-ban született. Göttingában és Berlinben járt egyetemre, filozófiai tanulmányai mellett filológiai és történelmi stúdiumokat is végzett. Néhány évi gimnáziumi tanárkodás után 1871-től a baseli, 1874-től pedig a jénai egyetem filozófiai tanszékének lett a professzora. Platon és Fichte követője volt. Legfőbb nézete szerint az emberiség szellemi tevékenysége során egy különálló szellemi valóságot teremt, amelynek tanulmányozása igen fontos. A tanulmányozás módszerét noológiának nevezte el. Az irodalmi Nobel-díjat 1908-ban kapta `azért a törekvéséért, mellyel az igazságot és a szellem erejét kutatja, valamint filozófiai munkáiért, melyekben emberi melegséggel, ugyanakkor szigorúan igyekszik kidolgozni az élet idealista filozófiáját`. 1926. szeptember 14-én halt meg Jena-ban.