Harold Clayton Urey 1917-ben a montanai egyetemen zoológusi oklevelet szerzett, majd két évvel később ugyanott kémiát tanított. 1924-től a baltimore-i Johns Hopkins, 1929-től a New York-i Columbia Egyetem tanára, 1934-től professzora volt. 1940-45 között részt vett az atombombaprogramban. 1945-0958 között a chicagói, majd a San Diego-i Kalifornia Egyetemen volt professzor. Kutatásai során kémiai kinetikával és kvantumkémiával foglalkozott. A kémiai Nobel-díjat 1934-ben kapta a nehézhidrogén felfedezéséért. Sikerült megállapítania, hogy a hidrogénnek van izotópja, s az új izotópot deutériumnak nevezte el. Később a nehézvíz előállítására is dolgozott ki módszert. Az 1940-es évek végétől geológiai, csillagászati kérdésekkel és az élet keletkezésének problémájával foglalkozott. A kaliforniai La Jolla-ban halt meg.