A honvédség legjobb céllövőjeként a berlini olimpia után került be a válogatottba. 1938 szeptemberében csaknem végzetes baleset érte. Hadgyakorlat során, egy gránát felrobbant a kezében és szétroncsolta jobb kézfejét. Felgyógyulása után azonban bal kézzel folytatta a lövészetet és alig 7 hónappal később megnyerte a gyorstüzelő pisztolyosok válogatóversenyét, így tagja lehetett az 1939 júliusában rendezett világbajnokságon győztes magyar csapatnak. A II. világháború befejezése után magabiztosan készült első olimpiai részvételére. 1948-as londoni győzelmében olyan biztos volt, hogy előre megírta bajnoki nyilatkozatát, amelyet az eredményhirdetés után elővett belső zsebéből és felolvasta a rádió mikrofonja előtt. Mindezt 1952-ben Helsinkiben megismételte. Melbourne-ben (1956) 46 évesen 8. helyezést ért el. Számos országos bajnoki címet szerzett, s sok egyéb érmet nyert világversenyeken. A 35-szörös magyar bajnok visszavonulása után a fiatalokat oktatta a Bp. Honvéd szakosztályában.