Ramassetter Vince kékfestő iparosként apja nyomdokaiba lépve, annak foglalkozását folytatta. Közben a takácsmesterséget is kitanulta és 1844-ben átvette elhunyt atyjának addigra már gyárrá fejlődött üzemét. Közvetlenül Londonból hozatta a nyersanyagot, ahol viszont bort adott el. Nagyszerű üzleti érzékével és takarékosságával a szabadságharc idején már Sümeg leggazdagabb polgárává vált, s a város 1848-ban polgármesterévé választotta. Jelentősen hozzájárult a kisváros fejlesztéséhez. Elemi iskolát alapított, amelyből 1859-re gimnázium fejlődött ki. Leányiskolát, majd óvodát állított fel saját költségén (épülettel és felszereléssel), majd saját téglagyárából adományozott téglákkal reáliskolát építtetett. 1870-ben városfejlesztési érdemeiért megkapta a Ferenc József rend lovagkeresztjét és nemességet is nyert. Végrendeletében hatalmas összegeket hagyományozott a városi reáliskola főreáliskolává történő fejlesztésére, a tanulók ösztöndíjára, a tanerők fizetésére és egy kórház felépítésére. A városra hagyta téglagyárát és emeletes lakását is. Szeretett városában halt meg 1878. május 10-én.