Louis Auguste Blanqui Puget-Théniers-ben született 1805. február 8-án. A párizsi Massin intézetben tanult, ahol idősebb fivére, a liberális közgazdász, Adolphe Jérome is tanított. 1824-ben csatlakozott a karbonári mozgalomhoz, s annak tagjaként részt vett az 1830-as forradalomban. Titkos forradalmi szervezetekben (Családok, illetve Évszakok Társasága) is aktívan közreműködött. Az 1830-as években több alkalommal is bebörtönözték. 1839. május 12-én pár száz követőjével együtt - a monarchia megdöntésére - felkelést robbantott ki Párizsban, amelynek leverése után életfogytiglanra ítélték. Az 1848-as forradalom idején szabadult, majd a május 15-i tüntetés miatt újra börtönbüntetést kapott. 1865-ben sikerült Belgiumba menekülnie, s csak III. Napóleon bukása után tért vissza az országba. Részt vett az 1870-es és 1871-es felkelésekben, újra fogságba került. Emiatt a párizsi kommünben csak követői, a blanquisták játszottak szerepet. A megtorláskor azonban őt is 30 évi várfogságra ítélték. 1879-ben amnesztiában részesült. Egy év múlva kiadott egy újságot Ni Dieu ni maitre címmel, amelyet haláláig szerkesztett. Gazdasági tanai nagy hatást gyakoroltak a későbbi kommunistákra. Ahogy életútja is mutatja, azt az álláspontot képviselte, hogy a jóléti államot eredményező mozgalmakat nem a tömegeknek, hanem az hivatásos forradalmárok kis, szervezett csoportjainak kell végrehajtaniuk.