Jócsik Mihály Érsekújváron született. Párizsban, majd Brnóban és Prágában jogot hallgatott. A két világháború között a szlovákiai magyar szellemiség élharcosa, a Sarló-mozgalom egyik vezetője (1931-től alelnöke) lett. 1931-36-ben Az Út szerkesztője, 1937-38-ban a prágai rádió magyar osztályának kultúrpolitikai szerkesztője volt. 1938-ban Budapesten telepedett le. 1940-42 között Móricz Zsigmonddal együtt szerkesztette a Kelet Népe című folyóiratot. 1945-től a Nemzeti Parasztpárt politikusa, országgyűlési képviselő, áttelepítési kormánybiztos, szövetkezetpolitikai államtitkár volt. 1946-47-ben a magyar békeszerződést és a környező országokban élő magyarságot érintő kérdésekkel foglalkozott, s az etnikai határokkal egybeeső országhatárok meghúzása mellett, valamint a kisebbségi magyarság jogainak biztosítása mellett foglalt állást. 1949-ben minden funkciójáról lemondott, majd az Országos Szervestrágya Vállalat igazgatói posztját vállalta el. 1956. október 31-én a Petőfi Párt vezetőségi tagjává választották, november 1-jétől rövid ideig az Új Magyarország című lap felelős szerkesztője volt. 1957-től nyugdíjazásáig a Fővárosi Talajerőgazdálkodási Vállalat igazgatóhelyettes-főmérnökeként tevékenykedett. Az 1960-as évek elejétől Magyarországon az elsők között foglalkozott környezetvédelmi kérdésekkel. Regényeket, tanulmányokat írt. Esztergomban halt meg.