1936-1969 között a Francia Szocialista Párt főtitkára, 1953-1969 között a Szocialista Internacionálé alelnöke volt. Az ún. atlanti politika híveként a negyedik köztársaság több kormányában kapott miniszteri tisztet, 1956-57-ben miniszterelnökként irányította a kabinetet. Kormánya szociális törvényeket fogadtatott el, módosította a tengeren túli francia birtokok státusát, de nem tudta megoldani az algériai katonai válságot és belevitte az országot a diplomáciai vereséggel végződő szuezi katonai akcióba. Az 1970-es évek elején politikusként a kommunistákkal való részleges együttműködés híve volt.