Márkus László 1928. június 10-én született Budapesten. 1951-ben végezte el a Színiakadémiát, pályáját a debreceni Csokonai Színháznál kezdte. Neve a Madách Színházzal fonódott össze, 1957-től haláláig itt játszott. Sokoldalú, vérbeli tehetségként mind vígjátékokban, bohózatokban, mind drámai szerepekben kiváló alakításokat nyújtott. Az egyik legtöbbet foglalkoztatott színész volt - imádott játszani -, s szinte minden szerepében nagy sikert aratott. Sanzonénekesként is kitűnt, hangját két lemez őrzi. Kritikusai a legjobb Molnár Ferenc-színésznek tartották. Páratlan aktivitással, elegáns könnyedséggel, vérbő humorral és bravúros beszédtechnikával alakította Molnár figuráit. Gyakran szerepelt a rádióban és tv-játékokban, s számos karaktert formált meg filmekben is. Emlékezetes a Meztelen diplomata főszerepében (1963) és Az ötödik pecsétben nyújtott alakítása (1976). Súlyos betegségét is átmenetileg legyőzte élet- és színpadszeretete: még három bemutatót tudott teljesíteni, mielőtt szíve végleg felmondta a szolgálatot. Főbb szerepei: Claudius (Shakespeare: Hamlet), Hlesztakov (Gogol: A revizor), Albert herceg (Molnár: A hattyú), Orgon (Moliére: Tartuffe), Turai (Molnár: Játék a kastélyban). Jászai-díjat három alkalommal (1956, 1963, 1972) kapott, 1976-ban érdemes művész, 1980-ban kiváló művész lett. A Kossuth- díjjal 1983-ban tüntették ki.